Natalie Portman egyik kedvenc színésznőm, egy ideje figyelemmel kísérem pályafutását. A Fekete hattyú című filmben nyújtott alakítása egészen kiváló volt, számomra bebizonyította, hogy nemcsak kiváló színésznő, de nagyszerű táncos is. Erről az Amerikai Filmakadémiát is meggyőzte, neki ítélték az Oscar szobrocskát.

Kicsivel később árnyalta a képet Sarah Lane balettművész felbukkanása, aki állítása szerint Natalie dublőre volt a filmben a táncjelenetek egy részénél. Sarah az American Ballet Theatre szólistája, négyéves kora óta balettezik, külsőleg hasonlít is Natalie-ra, teljesen érthető volt tehát a producerek választása. Ami inkább furcsa, hogy miért titkolták annyira Sarah Lane szereplését a filmben.

Ugye nem hitte senki komolyan, hogy egy színésznő, bármennyire is elhivatott, bármilyen sokat gyakoroljon, mindössze hat hónap alatt elérheti azt, amire profi balettáncosok hosszú-hosszú évek kemény munkájával készülnek? De a jelek szerint igen, pedig elég, ha csak a tánchoz szükséges izomzat kialakulására gondolunk…és akkor még a hajlékonyságról, a rugalmasságról még nem is beszéltünk.

Mindez egyébként számomra cseppet sem von le az alkotás értékéből, Natalie érzelmileg és fizikailag is kiválóan „hozta” a figurát, színészi és táncosi teljesítménye akkor is csodálatra méltó, ha a jelenetek egy kis százalékában valójában nem ő volt a színen, hanem vizuális trükkel varázsolták oda.

Kattints, milyen vizuális effektekkel változtatták meg a film virtuális világát: